Formula 1

A Formula–1 (rövidítve: F1, magyarul rendszerint Forma–1) az autóversenyek legmagasabb kategóriája, szabályait a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) határozza meg.^[2] A Formula–1-es világbajnokságban nyitott karosszériájú, együléses, atmoszferikus nyomáson működő belső égésű motor által hajtott autók vehetnek részt.^[3] A versenysorozat több állomásból, Grand Prix-ből (Nagydíjból) áll, melyeket szilárd burkolatú, erre a célra kialakított zárt, vagy városi pályákon rendeznek. Az eredmények alapján évente két világbajnokot avatnak, egy egyénit és egy konstruktőrit (csapat-világbajnokság). A versenyeket több millióan nézik televízión, a világ több mint kétszáz országában.^[4]
Az első Formula–1-es világbajnokságot 1950-ben rendezték,^[5] idén a 61. szezont fogják futni. A Formula–1 történelmi központja Európa, ahonnan a dohányreklámok tilalma, valamint a feltörekvő ázsiai országok gazdasági nyomása miatt kezd kiszorulni. Ma már a világ számos pontján tartanak Formula–1-es nagydíjat, többek között Malajziában, Kínában, Bahreinben, Törökországban és Szingapúrban. 2009-ben tizenhét versenyt rendeztek,^[6] ebből nyolcat Európán kívül. 1986 óta 23 alkalommal rendezték meg a Formula–1 Magyar Nagydíjat, a versenysorozat eddigi egyetlen futamát, amelyet volt szocialista országban rendeztek.^[7]
Az autók a több mint 750 lóerős, 20 000 percenkénti fordulatra korlátozott V8-as, 2,4 literes motorok segítségével gyakran elérik a 300 km/órás sebességet, egyes kanyarokban 5 g-s erő is nehezülhet a versenyzőkre. A sportágban számos technikai újítás jelent meg története során. Az autókban a motor teljesítménye mellett sokat fejlődött az elektronika, az aerodinamika, a felfüggesztés és a gumiabroncsok.
A Formula–1 a világ egyik legdrágább sportága,^[8] a csapatok költségeit nagyrészt szponzorok fedezik. A legnagyobb befolyással a Formula–1-ben a brit Bernie Ecclestone, a Formula One Management (FOM) elnöke rendelkezik.^[9]

Tartalomjegyzék 1 Világbajnokságok 2 Nagydíjak 3 Versenypályák 4 Versenyzők 4.1 Karrierjük a Formula–1 előtt és után 4.2 Rajtszámok 5 Csapatok 6 A Formula–1 története 6.1 Kialakulása 6.2 Az 1950-es évek 6.3 Az 1960-as évek 6.4 Az 1970-es évek 6.5 Az 1980-as évek 6.6 Az 1990-es évek 6.7 A 2000-es évek 7 A Formula–1 szabályai 7.1 Technikai szabályok 7.1.1 Kormánykerék 7.1.2 Aerodinamika 7.1.3 Motor 7.1.4 Gumik 7.2 Versenyszabályok 7.2.1 Szabadedzések, időmérő edzés 7.2.2 A verseny lebonyolítása 7.2.3 Események a futam után 7.2.4 Balesetek és biztonság 7.2.5 Zászlószabályok 7.2.6 Alkalmazható büntetések 7.3 Tesztelési szabályok 8 A Formula–1 gazdasági háttere 8.1 Költségek 8.2 Bevételek 8.2.1 Szponzorok 8.2.2 Tv-közvetítések 9 A Formula–1 jövője 10 Lásd még 11 Hivatkozások 12 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Világbajnokságok

A 2009-es év világbajnoka, Jenson Button

1950 óta évente rendeznek Formula–1-es világbajnokságot, amit több verseny – más néven Grand Prix, magyarul Nagydíj – alkot. A futamok végén az első tíz versenyző pontrendszer alapján, a beérkezési sorrendnek megfelelően pontokat kap. Ha a mezőny valamilyen okból nem teljesítette a versenytáv felét, a versenyzők csak a helyezésükért járó pontok felét kapják meg.
Az új pontozási rendszer

Helyezés	Kapott pont
1.	25
2.	18
3.	15
4.	12
5.	10
6.	8
7.	6
8.	4
9.	2
10.	1

A világbajnoki címet annak a versenyzőnek adják, aki az év végén a legtöbb ponttal rendelkezik. Pontegyenlőség esetén a több jobb helyezés dönt (győzelmek száma, második helyek, harmadik helyek és így tovább), bár a bajnoki cím még nem dőlt el ilyen módon. Az eddigi legkisebb különbséggel, 0,5 ponttal Niki Lauda nyert világbajnokságot, 1984-ben.^[10] A pontozási rendszert 1950 óta többször változtatták, eleinte csak az első öt versenyzőt pontozták, ekkoriban a leggyorsabb kört megfutó versenyző is kapott egy pontot. Később az 1 pontot a 6. helyezett kapta. 2003-tól^[11] 2010-ig a futam első nyolc helyezettje kapott pontot. 2010-től újra változott a pontozás rendszere, az első 10 versenyző szerez pontot, a győztes 25 pontot kap.^[12]

Lásd még: Formula–1-es pontozási rendszer

A világbajnokságokban csapatok vesznek részt (jelenleg 12), amelyeknek két, ugyanolyan típusú autóba két versenyzőt kell ültetniük. Pilótaváltás bármikor történhet, ha egy csapat versenyzője megsérül vagy a vezetők nem elégedettek vele. Helyére beültetnek valaki mást, legtöbbször a csapat tesztpilótáját. 1958 óta az egyéni világbajnok mellett évente konstruktőri világbajnokot is avatnak. Az a csapat nyeri el ezt a címet, amelynek versenyzői együttvéve a legtöbb pontot szerezték. Az első kiírást a Vanwall nyerte.^[13]
A Formula–1 2009-es világbajnoka a brit Jenson Button, a konstruktőri vb-cím birtokosa a Brawn GP volt. A 2010-es idény első versenye 2010. március 14-én lesz a Bahreini Nagydíj, az utolsó futamra, az Abu Dzabi Nagydíjra november 14-én kerül majd sor.

Lásd még: 2010-es Formula–1 világbajnokság

m • v • sz Csapatok és versenyzőik a 2010-es Formula–1 világbajnokságon     Vodafone McLaren Mercedes 1 Button 2 Hamilton Force India F1 Team 14 Sutil 15 Liuzzi Mercedes GP 3 M. Schumacher 4 Rosberg Scuderia Toro Rosso 16 Buemi 17 Alguersuari Red Bull Racing 5 Vettel 6 Webber Lotus F1 Team 18 Trulli 19 Kovalainen Scuderia Ferrari Marlboro 7 Massa 8 Alonso Hispania Racing F1 Team 20 Chandhok 21 Senna AT&T Williams F1 Team 9 Barrichello 10 Hülkenberg Sauber 22 de la Rosa 23 Kobajasi Renault F1 Team 11 Kubica 12 Petrov Virgin Racing 24 Glock 25 di Grassi

[szerkesztés] Nagydíjak

Bővebben: Formula–1-es nagydíjak listája

Országok, melyek Formula–1-es nagydíjat rendeztek
A régebben futamot rendező országok bordó, a jelenlegi versenyt rendezők zöld, a jövőbeni futamokat rendezők sárga színnel vannak jelölve

A 2003-as Amerikai Nagydíj

A Monacói Nagydíj hagyományos színhelye, Monte Carlo

Minden szezon több versenyből áll, melyeket Grand Prix-nek, magyarul Nagydíjnak neveznek. Egy nagydíj hivatalos nevét mindig a rendező ország nyelvén tüntetik fel, pl.: „Magyar Nagydíj”, „Grosser Preis von Deutschland”. Egy országban egy évben egyszerre több nagydíjat is rendezhetnek, de nem azonos névvel, pl.: Német Nagydíj, Európai Nagydíj. Nagy-Britannia, Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Németország és az Amerikai Egyesült Államok is rendezett már két, nagyon ritkán három nagydíjat egy szezonban. Luxemburgi nagydíjat is tartottak már, azonban a versenyt nem a miniállamban, hanem a szomszédos Németországban, a Nürburgringen bonyolították le. Szintén nem San Marinó-ban, hanem Olaszországban, a Bologna melletti Imolában rendezték meg 1981 és 2006 között a San Marinó-i Nagydíjat. 1950 és 1954 közt a Svájci Nagydíjat valóban Svájcban, Bremgartenben rendezték meg, azonban a Le Mans-i tragédia következtében betiltották Svájcban a versenyzést, nem is tért vissza a Formula–1 versenynaptárába. Az 1982-es szezonban azonban rendeztek Dijonban egy futamot, Svájci Nagydíj néven. Az első szezon, 1950 óta 35 különböző nevű nagydíjat rendeztek, 26 országban, 63 Formula–1-es pályán.^[14] A legtöbbet Európában, de ma már számos versenyt tartanak Észak-és Dél-Amerikában, Ázsiában és Ausztráliában. Afrikában egy alkalommal rendeztek Marokkói Nagydíjat és huszonháromszor Dél-Afrikai Nagydíjat.
A Formula–1 történetében legtöbbször az Olasz-és a Brit Nagydíjat rendezték meg, amelyek eddig minden évadban szerepeltek. Szintén nagy hagyományokkal rendelkezik a Monacói, a Belga, a Francia-és a Formula–1 Német Nagydíj. A Magyar Nagydíjat 1986 óta rendezik meg, megszakítás nélkül.^[15]
Az első évben a világbajnokság hét versenyből állt, az Indianapolisi 500 mérföldes verseny kivételével mindegyiket Európában rendezték. (Az Indy 500 1950-től 1960-ig beleszámított a világbajnokságba, bár nem Formula–1-es szabályok szerint rendezték és szinte kizárólag helyi versenyzők vettek rajta részt, akik a többi Formula–1-es versenyen nem indultak.) A versenyek száma mára jelentősen megnőtt, a legtöbb nagydíjat, 19-et 2005-ben rendezték.[Formula